Túlépítés
A túlépítő tehát részben saját telkén építkezett. Ezzel esik egy tekintet alá, ha nem a föld tulajdonosa, hanem a szomszédos épület tulajdonosa építkezik.
A túlépítés tényének megállapítása független a túlépítő szubjektív tudattartalmától, vagyis attól, hogy a túlépítés nem tévedésből történt. A túlépítés jogintézménye ugyanis annak a ténynek a jogi elismerése, hogy valaki az ingatlanának az ingatlan-nyilvántartási térképi határán túlterjeszkedve, idegen területre építkezett.
A túlépítés különbözik a ráépítés és a beépítés fogalmától. Ráépítés esetén (Ptk. 137. §.) az építő idegen földre épített, vagyis az egész épület nem a saját telkén áll. Beépítésnek pedig az minősül, ha valaki idegen anyaggal saját tulajdonában (vagy használatában) álló földjére épít (Ptk. 136. §).
Túlépítés esetén a törvény különbséget tesz a jóhiszemű és a rosszhiszemű túlépítő között.
– Jóhiszemű a túlépítő, ha nem tudta és a körülmények szerint nem is kellett tudnia, hogy saját földje határain túl építkezett.
– Rosszhiszemű a túlépítő, ha tudta, illetve kellő gondosság mellett tudnia kellett, hogy földje határain túl építkezett. Rosszhiszemű továbbá a túlépítés akkor is, ha a szomszéd az egyébként jóhiszeműnek induló túlépítés ellen olyan időben tiltakozik, amikor az eredeti állapot helyreállítása nem okozott volna aránytalan károsodást.
A jóhiszemű túlépítés következményei:
1. kártalanítás – a beépített rész használatáért, a beépítéssel okozott értékcsökkenésért.
2. a beépített rész megvásárlása (feltéve, hogy a föld a telekalakítási szabályok alapján megosztható).
3. egész föld megvásárlása (ha a föld fennmaradó része használhatatlanná vált, a földdel kapcsolatos valamely jog, vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé vált).
A rosszhiszemű túlépítés jogkövetkezményei
A jóhiszemű túlépítés jogkövetkezményein felül igényelhető, hogy:
1. a túlépítő saját földjét és az épületet bocsássa gazdagodása megtérítése ellenében a szomszéd tulajdonába (az elszámolás tehát nem a piaci áron, hanem a gazdagodás megtérítése ellenében történik),
2. a túlépítő az épületet bontsa le.
Az épület lebontása csak nagyon kivételes esetben követelhető, főleg akkor, ha ez az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezik. A lebontásra irányuló igény jogossága független attól, hogy a bontáshoz a szükséges bontási engedéllyel az érintett szomszéd rendelkezik-e.
Egyébként a bontás költségét mindig a túlépítő viseli, a bontási anyagokat azonban természetesen elviheti.
TovábbTulajdonszerzési jogcímek
A tulajdonszerzés által valamely dologra nézve tulajdoni jogviszony jön létre. Más szóval ez azt jelenti, hogy az adott birtokba vehető dolog fölött tulajdonosi hatalom jön létre. A tulajdonszerzés általában azt jelenti, hogy tulajdonos a dolog felett valami módon hatalmat nyer, vagyis a dolgot birtokába veszi.
Ha az új jogosult tulajdonjoga az előző tulajdonjogon alapszik, abból származik, akkor származékos szerzésmódról, ha a dolgon szerzéskor nem áll fenn tulajdon, vagy ha fennáll is, a szerző tulajdonjoga nem abból származik, hanem arra tekintet nélkül keletkezik, akkor eredeti szerzésmódról beszélünk.
a) Ingók tulajdonjogának eredeti szerzésmódjai:
1) Hatósági határozat vagy árverés
2) Elbirtoklás
3) Gazdátlan javak elsajátítása
4) Találás
b) Ingók tulajdonjogának származékos szerzésmódjai:
1) Átruházás (adásvétel, ajándékozás)
2) Termékek, termények és a szaporulat elsajátítása
3) Méhrajok befogása
4) Vadak, halak tulajdonjogának megszerzése
5) Feldolgozás és egyesítés
6) Öröklés
c) Ingatlanok tulajdonjogának eredeti szerzésmódjai:
1) Hatósági határozat és árverés
2) Elbirtoklás
3) Kisajátítás (csak fontos közérdekből, feltétel nélküli, azonnali kártalanítás mellett!)
d) Ingatlanok tulajdonjogának származékos szerzésmódjai:
1) Átruházás
2) Növedék
3) Beépítés
4) Ráépítés
5) Öröklés
Hatósági határozat -Árverés
Aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a rendelkezés ingatlan árverése esetére nem vonatkozik.
Elbirtoklás
Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja.
Aki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot.
Az ingatlan tulajdonjogát elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg.
Ha az elbirtokló a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezteti be, a tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében jogot szerzett.
Az új birtokos saját elbirtoklásának idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült.
Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra.
Az elbirtoklás megszakad, ha
a) a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja, vagy eziránt bírósághoz fordul,
b) tulajdonos a dologgal rendelkezik
c) a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.
Ha az elbirtoklás megszakad, a birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.
Gazdátlan javak elsajátítása
Ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.
Találás
Ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi a tulajdonjogot, ha:
a) mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és
b) a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett.
Átruházás
Átruházással – ha a törvény kivételt nem tesz – csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.
A tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került.
Ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.
Többszöri eladás esetén az a vevő követelheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett, ha pedig ilyen nincs, a korábbi vevő, kivéve, ha a későbbi vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni többszöri ajándékozás esetén is.
Termékek, termények és a szaporulat elsajátítása
Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja – ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokba vétellel válik tulajdonossá.
Vadak, halak tulajdonjogának megszerzése
A vadak, továbbá a folyóvizekben és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az állam tulajdonában vannak. A vadászterületen elejtett, elfogott, illetőleg elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül.
Feldolgozás és egyesítés
Aki idegen dolog feldolgozásával vagy átalakításával a maga számára jóhiszeműen új dolgot állít elő, a dolog tulajdonosának választása szerint köteles a dolog értékét megtéríteni, vagy munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát átengedni.
Öröklés
Az örökös az örökölt ingatlan tulajdonjogát az örökhagyó halála pillanatában ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül szerzi meg.
Kisajátítás
Ingatlant kivételesen, közérdekből – törvényben megállapított esetekben, módon és célokra – lehet kisajátítani. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás jár.
A kisajátítás részletszabályairól az 1976. évi 24 tvr. rendelkezik.
A településrendezési feladatok megvalósításához közérdekből szükséges ingatlanok az arra vonatkozó külön jogszabályokban szabályozott esetekben és módon sajátíthatók ki.
E törvényerejű rendelet célja, hogy az általa meghatározott közérdekű célra kisajátítás útján kivételesen lehetővé tegye – azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás ellenében – nem állami tulajdonban lévő ingatlanok tulajdonjogának megszerzését az állam vagy a helyi önkormányzat részére.
Az ingatlan tulajdonjogát kisajátítással akkor lehet megszerezni, ha az adásvétel útján nem lehetséges.
Az adásvételi szerződés megkötését különösen abban az esetben kell meghiúsultnak tekinteni, ha:
a) a kisajátítást kérő ajánlatát a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult a kézhezvételtől számított 30 napon belül nem fogadja el, illetőleg arra nem nyilatkozik; vagy
b) a tulajdonos vagy más kártalanításra jogosult személye bizonytalan, illetőleg az ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban; vagy
c) a tulajdonos lakóhelye, tartózkodási helye, illetőleg székhelye ismeretlen vagy az adásvételi ajánlat közlése a tulajdonos egyéb körülményei folytán rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.
A kisajátítással az ingatlan az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonába kerül.
Kisajátítási célok
Ingatlant kisajátítani az alábbi célokra lehet:
a) állami vagy helyi önkormányzati szerv, valamint az e szervek működéséhez szükséges gazdasági, igazgatási, oktatási, közgyűjteményi, közművelődési, szociális és egészségügyi létesítmény elhelyezése;
b) város- és községrendezés;
c) állami vagy önkormányzati beruházásban megvalósuló tömbszerű vagy telepszerű lakóház építés;
d) bányászat;
e) honvédelem;
f) közlekedés;
g) posta és távközlés;
h) közcélú erőmű létesítése, a villamos energia továbbítására szolgáló vezeték és berendezés elhelyezése, ha a létesítés, illetőleg az elhelyezés másként nem biztosítható;
i) vízgazdálkodás;
k) a régészeti lelőhelyek és környezetük megóvása és feltárása;
l) műemlékvédelem és természetvédelem, ha a védelem másként nem biztosítható;
m) véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű erdőtelepítés;
n) építési tilalom alatt álló ingatlan tulajdonjogának megszerzése;
o) a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény alapján az egyház részére történő átadás;
r) hőtermelő létesítmény és szolgáltatói hőközpont létesítése;
s) hulladékgazdálkodási közszolgáltatási létesítmény elhelyezésére, ha az másképpen nem biztosítható, és az ingatlanra vonatkozó hatályos terület-, illetve településrendezési terv az ingatlant ezen terület-felhasználási egységbe sorolta.
Az ingatlan egy része is kisajátítható. A tulajdonos kérelmére azonban az egész ingatlant kell kisajátítani, ha az ingatlan egy részének kisajátítása következtében
a) az ingatlan visszamaradó része eredeti céljára használhatatlanná válik,
b) belterületi be nem épített ingatlan visszamaradó része a helyben előírt legkisebb teleknagyságot nem éri el, vagy
c) az ingatlannal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik.
Növedék
A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé (növedék).
Beépítés
Ha valaki idegen anyaggal saját földjére vagy a használatában álló földre épít, beépítéssel megszerzi az anyag tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles megtéríteni.
Ráépítés
Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, illetőleg – ha a föld megosztható – a föld megfelelő részének a megvásárlására
Bírósági határozatok:
TovábbTelki szolgalmi jog
Telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék.
Telki szolgalmat lehet alapítani a következő célból:
Az átjárás, vízellátás és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület megtámasztása céljára vagy a jogosult számára előnyös más hasonló célra. Ha valamely föld nincs összekötve megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult földjeiken átjárjon.
A telki szolgalom tartalma lehet valamilyen használat, vagy éppen attól való tartózkodás. A használat terjedelme a telki szolgalomhoz igazodik, azonban nem terjedhet ki a dolog egészére. Mértékét a szerződésnek, a telki szolgalmat létrehozó bírósági ítéletnek, hatósági határozatnak meg kell jelölnie.
A kifejtettek alapján a telki szolgalomnak két fő csoportja van: a tevőleges és a tűrésre irányuló szolgalom. A tevőleges szolgalom arra jogosítja fel jogosultját, hogy a más tulajdonában lévő ingatlanon olyat tegyen, amire egyébként nem lenne joga (ilyen például az átjárás, a közművek átvezetése), a tűrésre irányuló szolgalom esetében a szolgáló telek birtokosának (tulajdonosának) tartózkodnia kell olyan magatartástól, amire egyébként joga lenne.
Telki szolgalom nem alapítható egyszeri szükséglet kielégítésére, vagy néhány cselekvésre (például az építkezés idejére az átjárás engedélyezése bontó feltételtől függő kötelmi jogviszonyt hoz létre).
A telki szolgalom alapítása visszterhesen is történhet, azonban gyakorlása mindig ingyenes. Ehhez képest olyan szerződés, amely a használatért ellenszolgáltatást köt ki csak kötelmi jellegű lehet.
A telki szolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyezése csak az ingatlan egészére vagy annak természetben meghatározott részére történhet, eszmei illetőségére nem. A bejegyzésben a telki szolgalom alanyait név szerint nem lehet feltüntetni. Az uralkodó telek tulajdoni lapján annak a szolgáló teleknek az adatait kell feltüntetni, amelyre a jog fennáll és fordítva, a szolgáló telek tulajdoni lapján az uralkodó telek adatait.
TovábbSzomszédjog
A magyar magánjog a szomszédjogi intézményeket a tulajdonjog korlátai között tárgyalja, ugyanis az egyik oldalon fennáll a tűrési kötelezettség, ugyanaddig terjed a másik oldalon egy jogosultság biztosítása.
A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. 100. §
A Ptk nem minősíti külön, hogy a törvény mit nevez szükségtelen zavarásnak, de a bírói gyakorlatból a következő példákat emelem ki:
Üzemanyag töltőállomás építése a szomszéd telken, valamint az ezzel járó zaj-és bűzhatás rendeltetésszerű üzemeltetés esetén szükségszerű zavarásnak minősül, szükségtelenül zavaró zajhatás vizsgálatánál figyelembe kell venni: lakó-vagy üdülőhely, mezőgazdasági vagy környezetvédelmi területre vonatkozó előírásokat is.
Az ítélkezési gyakorlatból az kiderül, hogy egy olyan rugalmas szabály, amely a legkülönbözőbb élethelyzetre alkalmazható.
Bírósági határozat:II. számú melléklet, BH1986. 143. Ha a Balaton partjának rendezése következtében valamely partmenti ingatlan a közvetlen parti jellegét elveszti, a tulajdonost a külön jogszabályban meghatározott mértékű kártalanítás illeti meg. Az ingatlan forgalmai értékének a 10%-át a tulajdonos akkor is igényelheti, ha az ingatlan egyéb, a forgalmi értéket befolyásoló adottságai kedvezőbbé váltak. A kártalanítás iránti igény akkor nyílik meg, amikor az ingatlan elveszti a közvetlen parti jellegét. [Ptk. 108. § (1) bek., 1031/1969. (VIII. 31.) Korm. sz. hat. V. fej., 21/1970. (XI. 13.) ÉVM-IM-PM sz. r. 13. § (2) bek.].
A Ptk. általános szabályán túl a következő különös esetekkel rendelkezik:
1. földtámasz joga;
2. áthajló ágak, átnyúló gyökerek joga;
3. áthajló ágakról lehulló gyümölcsök joga;
4. a szomszédos földről való belépés és használat joga;
5. kerítés joga;
6. határvonalon álló fa, vagy bokor joga;
7. tilosban talált állat visszatartásának joga;
8. túlépítés.
TovábbFoglaló
A szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a foglaló a beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni.
A foglaló abban különbözik az előlegtől, hogy ha az ügylet nem megy teljesedésbe, az előleg mindig visszajár, a felróhatóságtól függetlenül.
TovábbSzerződés érvénytelensége
A szerződés érvénytelenségének megjelenési formái a semmiség és a megtámadhatóság:
Amennyiben a szerződés valamely, a törvényben meghatározott oknál fogva nem alkalmas a kívánt joghatás előidézésére érvénytelen szerződésről beszélünk.
Semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, az érvénytelenség jogkövetkezményeinek beálltához nincs szükség külön eljárásra. A semmis szerződés ipso iure érvénytelen s ezt a bíróság köteles adott esetben hivatalból figyelembe venni.
A megtámadhatóság ezzel szemben az érvénytelenség feltételes formája, ez azt jelenti, hogy olyan függő jogi helyzet, melyben a szerződés jogügylet csak a sikeres megtámadás következében válik – ám visszaható hatállyal- érvénytelenné. A megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni.
Megtámadható szerződés
Semmis szerződés
Közös tulajdon
A tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet. Ingatlanon is fennállhat közös tulajdon, társasháznál vagy házastársak közös vagyonánál. A közös tulajdonba lévő tulajdonostársat megilleti a birtoklás, használat, hasznok szedésének a joga valamint a rendelkezési jog de ezt csak oly módon gyakorolhatja, hogy a többi tulajdonostárs közös tulajdonhoz való joga nem sérüljön. A tulajdonosi jogok gyakorlása a tulajdon hányadához viszonyítva történik meg, oly módon, hogy amennyiben a tulajdoni hányadok aránya kétséges, akkor egyenlőnek kell tekinteni.
Közös tulajdon megszüntetése:
A közös tulajdon megszüntetését bármely tulajdonostárs kérheti, a dolgon fennálló közös tulajdon megszüntetését.
Ilyenkor a felek megegyezése hiányában is a bíróságnak a közös tulajdont meg kell szüntetni. Amennyiben lehetőség van rá, a dolgot természetben kell megosztani, ez elképzelhető egy olyan nagyságú telek esetében, amelyben két önálló ingatlan kialakítható, ebben az esetben a tulajdoni hányadnak megfelelő természetbeni megosztás történik meg.
Abban az esetben, ha természetbeni megosztásra nincs lehetőség, akkor is megosztja a Bíróság a közös tulajdont, vagy úgy hogy a közös tulajdonban lévő tulajdonostárs a dolog egészének a tulajdonjogát magához váltja peren kívül (a Ptk szerint a közös tulajdonban lévő tulajdonostársnak elővásárlási joga van a közös tulajdon tekintetében), vagy bíróság mérlegelése alapján, az egyik tulajdonostárs kizárólagos tulajdonába adja azzal, hogy térítse meg a másik tulajdonos tulajdoni hányadának megfelelő összeget, akár értékesítés útján is.
Amennyiben erre nincs lehetőség, úgy a bíróság elrendelheti, a tulajdonközösség árverés útján történő megszüntetését is, vagy a tulajdonostársak közös értékesítésben állapodhatnak meg.
TovábbHaszonélvezeti jog
Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja, és hasznait szedheti. A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él.
A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad.
A haszonélvezeti jog korlátozott időre és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn.
A haszonélvező jogának gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni. Viseli a dolog fenntartásával járó terheket a rendkívüli javítások és helyreállítások kivételével; terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a dolog használatával kapcsolatosak, és köteles viselni a dologhoz fűződő közterheket.
A haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, de annak gyakorlását átengedheti, ha pedig ez nem lehetséges, értéküket megtéríteni.
A haszonélvezeti jog megváltása:
A vagyoni értékű jogok egy évi értékéül az ezzel terhelt dolog – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének egyhuszad részét kell tekinteni.
A meghatározott időre szóló vagyoni értékű jog értéke az egyévi érték és a kikötött évek szorzata. A jog így számított értéke azonban nem haladhatja meg az egyévi érték 20-szorosát, illetve természetes személy javára kikötött haszonélvezet, használat joga esetén az egyévi értéknek a lentebb meghatározott életkor szerinti többszörösét.
Ha a vagyoni értékű jog valamely személy életének, házasságának vagy özvegységének idejére terjed, annak értékét az illető személy életkorához képest a következő módon kell megállapítani:
ha a vagyoni értékű jog jogosultja:
25 évesnél fiatalabb, az egyévi érték 10-szerese,
25-50 éves, az egyévi érték 8-szorosa,
51-65 éves, az egyévi érték 6-szorosa,
65 évnél idősebb, az egyévi érték 4-szerese;
TovábbCselekvőképesség
A cselekvőképesség az embernek az a joga, hogy saját akaratnyilatkozatával, saját nevében szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Kizárólag azt az ember illeti meg, aki az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik, azaz akaratnyilatkozata kialakításában szellemi és/vagy testi fogyatékossága nem akadályozza. A jogtudomány különbséget tesz a cselekvőképesség aktív és passzív oldala között. Az aktív cselekvőképesség azt jelenti, hogy az ember saját maga köthet szerződéseket vagy tehet egyéb jognyilatkozatokat; míg a hozzá intézett nyilatkozatok érvényes elfogadására vonatkozó képesség a passzív cselekvőképesség fogalmi körébe tartozik. A cselekvőképességtől el kell határolni a vétőképesség fogalmát.
Míg a cselekvőképesség az ember jognyilatkozati képességét jelenti, és az érvényes ügyletkötés egyik feltétele, addig a vétőképesség a Ptk. felelősségi rendszerébe tartozó kategória, amely a polgári jogi felelősségre vonhatóság alapja. Vétőképes az, akitől életkora és ehhez igazodó szellemi fejlettsége alapján el lehet várni, hogy magatartása jogellenességét felismerje. A vétőképesség – amely a felróhatósággal azonos fogalmat jelent – tehát a jogellenes magatartásokért való helytállás egyik feltétele. A felróhatóság a vétkességgel azonos fogalmat jelent.
Akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, vétőképtelennek minősül, ezért magatartása nem lehet vétkes, azaz felróható. A törvény a cselekvőképtelenséggel ellentétben a vétőképtelenség ismérveit nem határozza meg. A vétőképtelenségnek nincsenek fokozatai és a vétőképesség hiánya önmagában az életkorból eredően nem állapítható meg. Ezért a bíróságnak mindig esetenként kell a vétőképesség megléte, vagy hiánya tárgyában állást foglalnia. E körben valamennyi körülmény együttes mérlegelésének eredményeként állapítható meg, hogy a károkozó a károkozás idején rendelkezett-e belátási képességgel, mennyiben volt képes magatartása jogellenességének, káros következményeinek felismerésére. Ebből következik, hogy adott esetben a teljesen cselekvőképtelen kiskorú, vagy a cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló nagykorú személy is lehet vétőképes.
A cselekvőképesség fokozatai:
– cselekvőképes;
– korlátozottan cselekvőképes;
– cselekvőképtelen.
Cselekvőképesség:
Cselekvőképes az, akinek a cselekvőképességét a törvény nem zárja ki vagy nem korlátozza. A törvény tiltja, hogy bárki – akaratától függetlenül – cselekvőképessége korlátozására irányuló szerződést kössön, vagy egyoldalú nyilatkozatot tegyen. A tilalomból értelemszerűen következik, hogy a cselekvőképesség teljes kizárására, illetőleg cselekvőképesség kiterjesztésére irányuló szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat is semmis.
Cselekvőképtelen – Korlátozott cselekvőképesség:
A cselekvőképtelenség, illetőleg a korlátozott cselekvőképesség intézménye lényegében védeni kívánja azoknak a személyeknek a törvényes érdekeit, akik fiatal koruk vagy testi, szellemi fogyatékosságuk miatt erre nem képesek. A védelem minden esetben objektív körülmények alapján illeti meg az érintett személyt.
Korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett.
A gondnokság alá helyezést a nagykorú személy házastársa, egyenes ágbeli rokona, testvére, a gyámhatóság és az ügyész kérheti.
Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.
Ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a cselekvőképességet korlátozó ítéletben a gondnokolt cselekvőképességét nem korlátozza.
A bíróság különösen a következő ügycsoportok tekintetében korlátozhatja a gondnokság alá helyezett személy teljes cselekvőképességét:
1. társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátás igénylése,
2. ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog;
3. családjogi jognyilatkozatok megtétele
a) a házassági vagyonjoggal kapcsolatos jognyilatkozat,
b) a származás megállapításával kapcsolatos nyilatkozat megtétele,
c) a gyermeke nevének meghatározása és annak megváltoztatása,
d) a gyermekének örökbefogadásához való hozzájárulás;
4. tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala;
5. a lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele (a szerződés megkötése, illetve felbontása);
6. örökösödési ügyek;
7. bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok;
8. az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása;
9. tartózkodási hely meghatározása.
A bíróságnak a cselekvőképesség korlátozását kimondó ítéletében rendelkeznie kell a gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontjáról, mely nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év.
A felülvizsgálati eljárást a gyámhatóságnak kell megindítania. A kereseti kérelem a gondnokság alá helyezés megszüntetésére, annak hatályában való fenntartására, a cselekvőképességet korlátozó gondnokság cselekvőképességet kizáró gondnoksággá változtatására, a cselekvőképességet kizáró gondnokság cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésre történő módosítására, illetve cselekvőképességet korlátozó gondnokság esetén a gondnokolt által önállóan nem gyakorolható jogkörök módosítására irányulhat.
A korlátozottan cselekvőképes személy a gondnoka közreműködése nélkül is
a) tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre a jogszabály feljogosítja;
b) megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket;
c) rendelkezik a munkaviszonyból, munkaviszony jellegű jogviszonyból, társadalombiztosítási, szociális és munkanélküli ellátásból származó jövedelme 50%-ával; annak erejéig kötelezettséget is vállalhat;
d) megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez.
A kiskorú a tizennegyedik életévének betöltése után korlátozottan cselekvőképes. A korlátozott cselekvőképesség elérése a születési nap 0 órájától számít, függetlenül attól, hogy a ténylegesen a születésre az adott nap mely órájában került sor.
Önmagában azonban az életkor elérése nem jár együtt a korlátozott cselekvőképesség megszerzésével vagy megtartásával. Ha ugyanis a bíróság a tizennegyedik életévét betöltött kiskorút cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezi, az ítélet jogerőre emelkedésével a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképtelenné Ha pedig a tizennegyedik életévét betöltött kiskorúnak az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik, ez okból gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelennek minősül
1. Az általános szabály szerint a korlátozottan cselekvőképes személy érvényes jognyilatkozatot csak törvényes képviselője előzetes beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tehet.
Ha a jognyilatkozat létrejött, addig, amíg a törvényes képviselő az előzetes beleegyezését, illetőleg az utólagos jóváhagyását nem adja meg, függő jogi helyzet áll fenn, mert a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata ugyan létrejött, de nem érvényes. A függő helyzet a törvényes képviselő nyilatkozatával válik egyértelművé. Előzetes beleegyezés vagy utólagos jóváhagyás esetén a jognyilatkozat érvényessé válik, ezek hiányában a jognyilatkozatra a Ptk. 215. § (3) bekezdésének rendelkezésének megfelelően az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Ha azonban a függő jogi helyzetben a korlátozottan cselekvőképes kiskorú nagykorúvá, és ezzel cselekvőképessé válik, saját maga dönt a megelőzően megtett jognyilatkozata érvényességéről.
2. A korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak vannak olyan önálló jognyilatkozatai, melyek érvényességéhez nem szükséges a törvényes képviselő előzetes beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása.
a) pontja értelmében azok a személyes jellegű jognyilatkozatok, amelyeket a korlátozottan cselekvőképes kiskorú jogszabályi felhatalmazás alapján csak személyesen tehet meg.
b) pontjának rendelkezése szerint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú megkötheti azokat a kisebb jelentőségű szerződéseket, amelyek a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartoznak (pl. kisebb összegű bevásárlások). Ezeket az ügyleteket minden esetben az adott helyzetben, és a kiskorú körülményeitől függően kell értékelni.
c) pontja a korlátozottan cselekvőképes kiskorú munkával szerzett keresményével való önálló rendelkezési jogát, és a keresmény erejéig történő kötelezettségvállalását nevesíti.
Cselekvőképtelen az a nagykorú, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett.
A gondnokság alá helyezést a nagykorú személy házastársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gyámhatóság és az ügyész kérheti.
A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – tartósan teljes mértékben hiányzik.
A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis; nevében gondnoka jár el. A gondnoknak a véleménynyilvánításra képes gondnokolt kívánságát, kéréseit – pl. a tartózkodási helyére vonatkozóan – a döntések meghozatala előtt meg kell hallgatnia és lehetőség szerint figyelembe kell vennie.
A cselekvőképtelen személy maga is megkötheti azokat a csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek a mindennapi életben tömegesen fordulnak elő, és különösebb megfontolást nem igényelnek.
Cselekvőképtelenség gondnokság alá helyezés nélkül
Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez szükséges belátási képessége – tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor átmenetileg – teljesen hiányzik.
Az ember, mint jogalany cselekvőképtelenségét négy ok eredményezheti:
– a törvény erejénél fogva cselekvőképtelen a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú személy
– cselekvőképtelen a tizennegyedik életévét betöltött, ehhez képest egyébként korlátozottan cselekvőképesnek minősülő olyan kiskorú, akit a bíróság jogerős ítélettel cselekvőképességet kizáró gondnokság alá – Cselekvőképtelen az a nagykorú személy, akit a bíróság jogerős ítélettel cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett
– Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az a személy, akinek állapota miatt teljesen hiányzik az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége (Ptk. 17. §).
Az életkoron alapuló cselekvőképtelenség szabályait nevesíti.
A törvény a cselekvőképtelenség korhatárát a tizennegyedik életévben határozza meg. Ezen életkor betöltése előtt a kiskorú a jognyilatkozati képesség szempontjából csak cselekvőképtelen lehet, mert a cselekvőképtelen személy cselekvőképességének kiterjesztésére irányuló szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat a Ptk. 11. § (3) bekezdéséből következően semmis.
A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozatának semmisségre vonatkozó kógens törvényi rendelkezés alól azonban van kivétel. Ennek értelmében négy együttes feltétel fennállása esetén minősül a cselekvőképtelen kiskorú által kötött szerződés érvényesnek:
a) a cselekvőképtelen kiskorú a szerződést közvetlenül maga köti és teljesíti.
b) a szerződésnek csekély jelentőségűnek kell lennie (pl. kis értékű bevásárlás). Azt, hogy az ügylet csekély jelentőségűnek minősül-e vagy sem, minden esetben az adott helyzetben, és a kiskorú körülményeitől függően kell értékelni.
c) az ügylet a mindennapi életben tömegesen fordul elő. A tömegesen megfogalmazás azt jelenti, hogy ilyen típusú jogügyletet a lakosság széles köre köt rendszeresen (pl. minden nap) vagy időszakonként rendszeresen visszatérően.
d) Végül csak olyan ügyletek vonhatók ebbe a körbe, amelyek különösebb megfontolást nem igényelnek (pl. a szülő, mint törvényes képviselő az adott termék árának ismeretében jogosítja fel a tizennegyedik életévét be nem töltött gyermekét a vásárlásra).
Gyámhatósági jóváhagyásra szorul a törvényes képviselő minden olyan jognyilatkozata, amely örökösödési jogviszonnyal kapcsolatban a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen kiskorút megillető jogra, illetőleg őt terhelő kötelezettségre vonatkozik
A kiskorú ingatlan vagyonával kapcsolatos egyes rendelkezések, így annak átruházására vagy megterhelésére vonatkozó törvényes képviselői jognyilatkozatok csak gyámhatósági jóváhagyással érvényesek. Átruházás alatt minden olyan jognyilatkozatot érteni kell, amelynek folytán a kiskorú ingatlan tulajdona akár részben, akár egészében más személy tulajdonába kerül. Így nem csak az adásvételi, ajándékozási jogügylethez, de a cseréhez, adásvétellel vegyes csereszerződéshez, és például az ingatlanra vételi jogot (opció) engedő szerződéshez, vagy a kiskorú ingatlanhányada esetén a közös tulajdon magához váltással történő megszüntetéséhez is szükséges a gyámhatóság jóváhagyása, ha nem a kiskorú a magához váltó fél.
Megterhelés alatt minden olyan jognyilatkozat értendő, amely a kiskorú tulajdonjogából eredő bármely jogosítványát korlátozó módon érinti.
TovábbBirtokvédelem
Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg. A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti, annak a kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg.
A birtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben azzal szemben is, akitől a birtokát származtatja, illetőleg akinek a birtokát időlegesen átengedte.
Közös birtok esetén a birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és követelheti a dolognak közös birtokba bocsátását.
A közös birtokosok – egymás közötti viszonyuk alapján – egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre.
A birtokvédelem eszközei:
1. birtokvédelem önhatalommal;
2. birtokvédelem államigazgatási úton;
3. birtokvédelem bírói úton.
1. Jogos önhatalom:
Jogos önhatalomról beszélünk akkor, ha közvetlen és jogtalan támadás visszaverésére, vagy az elveszett birtok önsegéllyel való visszaszerzésére irányul. A birtokos a birtoka ellen irányuló támadást – a birtok megvédéséhez szükséges mértékben – önhatalommal is elháríthatja.
Az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalmúlag csak akkor lehet fellépni, ha más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.
2. Államigazgatási út:
Akit birtokától megfosztanak vagy birtokában zavarnak a jegyzőhöz fordulhat kérelemmel. A jegyző előtt a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy birtokos volt, továbbá hogy birtokától megfosztották, illetőleg birtoklásában megzavarták. A kérelem az eredeti birtokállapot helyreállítására, illetőleg a zavarás megszüntetésére, továbbá a jogtalan birtoklással kapcsolatos hasznok, károk és költségek megítélésére irányulhat.
A jegyző határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs; a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani.
3. Bírói út:
Az államigazgatási út kimerítése, vagy a határidő lejárta szükséges ahhoz, hogy a harmadik út választására kerüljön sor. A jegyző a keresetlevelet az ügy irataival együtt köteles a bírósághoz benyújtani, ha a sértett kezdeményezi az eljárás folytatását. Ez lesz a birtokper.
Az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.
A birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után közvetlenül a bíróságtól kérheti. A birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás.
A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.
Bírósági határozatok
Tovább